Patrik Ouředník (1957)
Franciaországban élő prózaíró, műfordító és esszéista, nyelvész, gyermekeknek és felnőtteknek szóló könyvek szerzője. Prágában született. 1979-ben aláírta a csehszlovákiai politikai foglyok szabadon bocsátását követelő petíciót, ezzel bezáródott előtte a főiskolai tanulmányok lehetősége. Egy sor szakmában kipróbálta magát: volt könyvesbolti segéd, levéltáros, raktáros, mentős és levélhordó, közben aktívan sakkozott. 1984-ben emigrált Franciaországba, ahol kezdetben sakk-konzultánsként, majd könyvtárosként dolgozott. Esti tagozaton elvégezte a francia irodalom szakot, ezt követően eszmetörténetet és vallástörténetet tanult. A negyedévente megjelenő L'Autre Europe szerkesztője és az irodalmi rovat vezetője volt. Csehül irodalmi és társadalmi-kulturális cikkeket írt a Svědectví és a 150 000 slov című emigráns, a bársonyos forradalom után a Souvislosti, Respekt, Prostor című cseh folyóiratokba is. Franciául írt a La Nouvelle alternative, Lettre internationale, Liber, Cadmos és más lapokba. Kezdeményezője volt a Nouallaguet-i Szabadegyetem megalapításának, ahol később előadásokat is tartott. Patrik Ouředník művei között találunk formabontó szótárakat, esszéket, regényeket, verseket és irodalmi misztifikációkat is. Fordítóként Boris Vian elbeszélésekkel debütált egy szamizdat kötetben, amely Krónikák, szövegek, elbeszélések/Kroniky, texty, povídky címmel jelent meg, hivatalosan pedig 1984-ben Jacques Brel szövegeinek fordításával. A cseh olvasók a 1988-ban megjelent munkájának, A cseh nyelv fattyúnyelv könyvének köszönhetően ismerhették meg, és rövid idő alatt rendkívüli nyelvi és stilisztikai tehetségű íróként kezdték emlegetni. Nagy külföldi visszhangot váltottak ki Ouředník prózái, az Ad acta, A megfelelő pillanat/Příhodná chvíle, az 1855, a francia nyelven írt La fin du monde n'aurait pas eu lieu, és természetesen az Europeana. A huszadik század rövid története, amely harminchat nyelven jelent meg, a legtöbb nyelvre lefordított cseh könyv lett az 1989 utáni időszakban. Több tucatszor állították színpadra, készült belőle zenei és játékfilmes feldolgozás is. Patrik Ouředník az Állami Irodalmi díj és a Tom Stoppard-díj mellett számos cseh és francia irodalmi díjat kapott.
Ve Francii žijící prozaik, překladatel a esejista, lingvista, autor knih pro děti i dospělé. Narozen v Praze. V roce 1979 podepsal petici za propuštění politických vězňů v Československu, čímž se mu uzavřel přístup k vysokoškolskému studiu. Vystřídal řadu různých zaměstnání, mj. jako knihkupecký příručí, archivář, skladník, sanitář nebo listonoš, současně se aktivně věnoval šachu. V roce 1984 emigroval do Francie, kde zprvu pracoval jako šachový konzultant, později jako knihovník. Večerně vystudoval francouzskou literaturu, poté dějiny idejí a dějiny náboženského myšlení, byl redaktorem a vedoucím literární rubriky čtvrtletníku L'Autre Europe. Česky publikoval literární a společensko-kulturní články ve Svědectví a 150 000 slov po revoluci též v Souvislostech, Respektu, Prostoru ad. Francouzsky přispíval do La Nouvelle alternative, Lettre internationale, Liber, Cadmos aj. V roce 1992 podnítil založení Svobodné univerzity v Nouallaguetu, kde také později přednášel. Dílo Patrika Ouředníka tvoří nekonvenční slovníky, eseje, romány, básně i literární mystifikace. Jako překladatel debutoval v samizdatovém sborníku překladů Borise Viana Kroniky, texty, povídky, a oficiálně r. 1984 texty Jacquese Brela. Do povědomí českého čtenáře vstoupil v roce 1988 díky svému „slovníku nekonvenční češtiny“ Šmírbuch jazyka českého a zakrátko si vydobyl pověst spisovatele s mimořádným jazykovým a stylistickým nadáním. Velkého zahraničního ohlasu dosáhly Ouředníkovy prózy Ad acta, Příhodná chvíle, 1855, francouzsky psaný román La fin du monde n'aurait pas eu lieu a zejména Europeana. Stručné dějiny dvacátého věku, která byla publikována v šestatřiceti jazycích a stala se tak nejpřekládanější českou knihou po roce 1989, dočkala se několika desítek divadelních adaptací, hudebního i celovečerního filmového zpracování. Patrik Ouředník je držitelem Státní ceny za literaturu, Ceny Toma Stopparda a další desítky francouzských a českých literárních cen. O převod jeho díla do maďarštiny se stará překladatel László G. Kovács, díky kterému má maďarský čtenář k dispozici množství studií, kratších textů i samostatných Ouředníkových románů.
