Ivan Klíma (1931)
Az egyik legtöbbet fordított cseh szerző. Franz Kafka-, Magnesia Litera-, Karel Čapek- és Ferdinand Peroutka-díjas. Prágában született, kamaszként három és fél évet a theresienstadti gettóban töltött. A Károly Egyetem Bölcsészettudományi Karának cseh-irodalomtudomány szakán végzett, számos lap szerkesztőségében dolgozott, majd a Československý spisovatel könyvkiadó munkatársa lett. 1967-ben kizárták a kommunista pártból, majd politikai megfigyelés alatt állt, egyebek között a Petlice című szamizdatsorozat elindításában végzett munkájáért. 1969–70-ben a Michigani Egyetem vendégtanára volt. Hazatérése után hivatalosan már nem publikálhatott, csupán szamizdatban és külföldön jelenhettek meg írásai, kétkezi munkákból élt. Munkássága szerteágazó, műfajilag is sokszínű; prózai és színművek, riportok, esszék, tárcák és gyerekkönyvek is kikerültek a keze alól. Milan Kundera és Patrik Ouředník mellett a jelenleg legtöbbet fordított élő cseh szerzők közé tartozik – harminc országban, huszonkilenc idegen nyelven jelentek meg művei. A 70-es és 80-as években született elbeszéléseiben és regényeiben a hatalom által a társadalom peremére szorított író sorsával foglalkozik, az emberi méltóságból fakadó erkölcsi erővel dacolva a jogtalansággal. Ebből az időszakból származik Soudce z milosti (Kegyelemből bíró) című regénye, valamint Má veselá jitra (Boldog reggeleim) és Moje první lásky (Első szerelmeim) című elbeszéléskötete. Az említett regényt 1993-ban a The New York Times Book Review című hetilap kritikusai az év 14 legjobb könyve közé választották. Magyar fordításban csaknem tíz műve olvasható.
Jeden z nejpřekládanějších současných českých autorů, držitel Ceny Franze Kafky, Magnesie Litery, Ceny Karla Čapka či Ceny Ferdinanda Peroutky. Narodil se v Praze a jako dospívající strávil tři a půl roku v terezínském ghettu. Vystudoval Filozofickou fakultu Univerzity Karlovy, obor čeština a literární věda, pracoval jako redaktor mnoha časopisů, později v nakladatelství Československý spisovatel. V roce 1967 byl vyloučen z komunistické strany, později byl politicky kádrován mj. s ohledem na fakt, že pomáhal spoluzaložit samizdatovou edici Petlice. V roce 1969 odjel do USA, kde působil jako hostující profesor na Michiganské univerzitě. Po návratu v roce 1970 už byl zakázaným autorem, publikovat mohl jen v samizdatu a exilu a živil se dělnickými profesemi. Jeho dílo je rozsáhlé a žánrově pestré; je autorem próz, dramat, reportáží, esejů, fejetonů či knížek pro děti. Společně s Milanem Kunderou a Patrikem Ouředníkem platí za v současnosti nejpřekládanějšího žijícího českého autora – jeho dílo vyšlo v celkem 29 překladových jazycích dohromady ve 30 zemích. V povídkách a románech ze 70. a 80. let autor nastolil téma životního osudu spisovatele, který je mocí vyvržen na okraj společnosti, a proti bezpráví staví mravní sílu opřenou o důstojnost člověka. Z tohoto období pochází Soudce z milosti, povídkové soubory Má veselá jitra nebo Moje první lásky. V roce 1993 byl jeho román Soudce z milosti vybrán kritiky amerického týdeníku The New York Times Book Review mezi 14 nejlepších knih roku. V maďarštině si můžeme přečíst bezmála 10 překladů jeho děl.
