Václav Kahuda

Cseh prózaíró, regények, novellák és elbeszélések szerzője. Prágában született, stukkózást tanult, majd különféle kétkezi munkákat végzett, volt éjjeliőr, fűtő és sírásó is. Jelen volt a Tři sestry (Három nővér) nevű legendás cseh együttes születésénél. A bársonyos forradalom előtt főként folyóiratokban publikált. A 90-es évek végén több regénye is megjelent, amelyek lelkes fogadtatásra találtak a cseh irodalmi színtéren. Kahuda sajátjának tekinti Bruno Schulz, Bohumil Hrabal és Günter Grass örökségét, akikhez hasonlóan ő maga is mestere az alászállásnak a lélek mélységeibe. Alkotásaiban vegyíti a magasrendűt az alacsonyrendűvel, a groteszket a tragikussal, az animálist a szellemivel. A cseh próza kontextusában abszolút egyedülálló, Houština (Cserjés) című önéletrajzi regénye komoly visszhangot keltett. Legújabb, 2080-ban játszódó kötete, a Bytost (Lény) a szerző szerint rossz gyerekeknek való mese. A Cseh Írószövetség egykori elnöke ma rokkantnyugdíjas.

Český prozaik, autor románů, novel a povídek. Je narozen v Praze, kde se vyučil v oboru štukatérství a pracoval manuálně nebo jako noční hlídač, topič či hrobník. Stál u vzniku legendární české kapely Tři sestry, před sametovou revolucí publikoval především časopisecky. Koncem 90. let minulého století se na českou literární scénu uvedl několika romány, které vzbudily senzaci. Kahuda se hlásí k odkazu Bruno Schulze, Bohumila Hrabala či Güntera Grasse, podobně jako oni je mistrem hloubkových ponorů na dno duše. Jeho tvorba mísí vysoké s nízkým, groteskní s tragickým, animální s duchovním. Velkou pozornost vzbudil především svým autobiografickým románem Houština, který je v kontextu české prózy naprosto ojedinělý. Svou poslední knihu nazvanou Bytost situuje autor do roku 2080 a říká o ní, že je to pohádka pro zlobivé děti. Někdejší předseda Asociace českých spisovatelů je dnes v invalidním důchodu.