Miroslav Petříček (1951)
Filozófus, esztéta, képzőművészeti teoretikus és fordító, Jan Patočka tanítványa. Prágában született, itt szerzett gimnáziumi érettségit, a felsőoktatásból azonban politikai okokból ki volt zárva. 1990-ig a Hidrometeorológiai Intézetben dolgozott. 1990–92-ben a Jan Patočka Levéltár munkatársa volt Cseh Tudományos Akadémia Elméleti Tanulmányok Központjában, 1992 óta pedig a prágai Károly Egyetem Bölcsészettudományi Kara Filozófiai és Vallástudományi Intézetének főállású munkatársa. Három évig tanított az akkor Prágában székelő Közép-európai Egyetemen. 2007 áprilisában a prágai Előadó-művészeti Akadémia Művészeti Tanácsának javaslatára a film-, televíziós és fotóművészet, valamint új médiumok – a film- és multimédiás alkotás elmélete szak professzorává nevezték ki. A Filozófiai és Vallástudományi Intézetben főként a kortárs francia filozófiával, valamint a filozófia és a művészet kapcsolatával foglalkozik, publikál, továbbá franciából, németből és angolból fordít. Erősen hatott rá a filozófus Jan Patočka. Egyebek között a kortárs képzőművészet kontextusait kutatja, és saját tanulmányai mellett külföldi, főként francia és német szerzők műveit is átülteti cseh nyelvre. A Patočka műveiből készülő szamizdatsorozat előkészítésért 1990-ben megkapta a Cseh Tudományos Akadémia éves díját. Legolvasottabb művei közé tartozik az Úvod do (současné) filosofie (Bevezetés a (kortárs) filozófiába), a detektívregények dinamikáját elemző Majestát zákona. Raymond Chandler a pozdní dekonstrukce (A törvény fenségessége. Raymond Chandler és a kései dekonstrukció), a Myšlení obrazem (Képi gondolkodás) című esszékötet vagy a filozófiai diskurzus holokauszt utáni változásait górcső alá vevő Filosofie en noir.
Filozof, estetik, teoretik výtvarného umění a překladatel, žák Jana Patočky. Narodil se v Praze, kde vystudoval gymnázium. Z politických důvodů nesměl nastoupit na vysokoškolská studia, až do r. 1990 pracoval v Hydrometeorologickém ústavu. V letech 1990–1992 byl zaměstnán v Archivu J. Patočky v Centru pro teoretická studia Akademie věd ČR, od roku 1992 působí na plný úvazek v Ústavu filozofie a religionistiky FF UK v Praze. Tři roky vyučoval na Středoevropské univerzitě, sídlící tehdy v Praze. Na návrh Umělecké rady Akademie múzických umění v Praze byl v dubnu 2007 jmenován profesorem pro obor filmové, televizní a fotografické umění a nová média – teorie filmové a multimediální tvorby. V rámci svého působení na Ústavu filozofie a religionistiky FF UK se specializuje především na současnou francouzskou filozofii a vztahy mezi filozofií a uměním, publikuje, překládá z francouzštiny, němčiny a angličtiny. Byl výrazně ovlivněn filozofem Janem Patočkou, věnuje se mj. kontextům současného výtvarného umění a kromě vlastních studií uvádí do českého prostředí zejména francouzské a německé autory. Za přípravu samizdatové edice děl J. Patočky získal v r. 1990 Výroční cenu Akademie věd. Mezi jeho nejčtenější publikace patří Úvod do (současné) filozofie, analýza dynamiky detektivních románů Majestát zákona. Raymond Chandler a pozdní dekonstrukce, kniha esejů Myšlení obrazem, nebo Filozofie en noir, zkoumající proměny filozofické rozpravy po holocaustu.
