Karol Sidon (1942)
Dráma-, próza- és forgatókönyvíró, vallási gondolkodó, országos, korábban prágai főrabbi (héber nevén: Efrajim ben Simon Alexander), Prágában született. Szövegeinek egy részét Chajim Cigan álnéven publikálta. 1944-ben Karol Sidon apját letartóztatta a Gestapo, majd ugyanezen év őszén kivégzik a terezíni Kis-erődben. A háború vége előtt, a deportálástól tartva édesanyja hónapokig rejtőzködött Karollal. Sidon tizenöt évvel a háború után elvégezte a gimnáziumot, ezt követően pedig a forgatókönyíró és dramaturg szakot a prágai FAMU-n. Később dolgozott a Csehszlovák Rádióban, a Krátký film nevű rövidfilmstúdióban, illetve a Literární listy folyóirat szerkesztőjeként. A hatvanas évek végétől jelentek meg regényei Álom apámról (Sen o mém otci), Álom önmagamról, (Sen o mně), Isteni tövis (Boží osten), írt színdarabokat (Latrinák, Shapira), együtt dolgozott Juraj Jakubiskoval több filmjén. 1970-től hivatalosan nem jelenhettek meg írásai, kétkezi munkásként dolgozott. A Charta 77 aláírása után az Állambiztonság megfigyelte, többször őrizetbe vették. 1978-ban felvette a zsidó vallást, 1983-ban az Állambiztonság nyomására Németországba emigrált. Heidelbergben judaisztikát tanult, 1990-től Izraelben folytatta tanulmányait. 1992 óta prágai és országos főrabbi, utóbbi tisztségét mind a mai napig betölti.
Dramatik, scenárista, prozaik, náboženský myslitel, vrchní zemský a bývalý vrchní pražský rabín (hebrejským jménem Efrajim ben Šimon Alexander), narozený v Praze. Část svých textů publikoval pod pseudonymem Chajim Cigan. V roce 1944 byl otec Karola Sidona zatčen gestapem a na podzim téhož roku popraven v terezínské Malé pevnosti. Několik měsíců před koncem války se matka s Karolem skrývali z obav před deportací. Patnáct let po válce vystudoval Karol Sidon gymnázium a následně také scenáristiku a dramaturgii na pražské Fakultě múzických umění. Později pracoval v Československém rozhlase, v Krátkém filmu nebo jako redaktor Literárních listů. Od konce 60. let vydával romány (Sen o mém otci, Sen o mně, Boží osten), psal divadelní hry (Latríny, Shapira), s režisérem Jurajem Jakubiskem spolupracoval na několika filmech. Od roku 1970 nesměl veřejně publikovat a pracoval v manuálních profesích. Po podpisu prohlášení Charty 77 byl sledován Státní bezpečností a několikrát zadržen. V roce 1978 konvertoval k judaismu, v roce 1983 se pod nátlakem StB rozhodl k emigraci do Německa. Vystudoval judaistiku v Heidelbergu, ve studiu pak pokračoval od roku 1990 v Izraeli. Od roku 1992 vykonával funkci pražského a vrchního zemského rabína, jímž je dodnes.
