Ivan Martin Jirous (1944-2011)
Költő, publicista, műkritikus és „spiritus agens” – a cseh underground szellemi atyja. Humpolecben született, legtöbben Magor („Ökör”) becenéven ismerték. A The Plastic People of the Universe független rockzenekarral való együttműködésnek köszönhetően vált ismertté, a normalizáció időszakában politikai nézetei miatt ötször ült börtönben. Művészettörténetet tanult a Károly Egyetem bölcsészkarán, ezt követően a Výtvarná práce kéthetilapnál kezdett dolgozni. A hatvanas évek végén a rockzene hatása alá került és 1969-ben a legendás The Plastic People of the Universe (PPU) vezetője lett. Attól kezdve munkásként dolgozott. 1973-ban került először börtönbe, amikor barátaival egy kocsmában „űzzétek ki a poroszokat Prágából” helyett az aktuálisabb „űzzétek ki az oroszokat Prágából” szöveggel énekeltek egy Sokol indulót. 1975-ben szamizdatban adta ki első verseskötetét Magor korai éneke (Magorův ranní zpěv) címmel. Ugyanebben az időben az underground támogatására első alkalommal fogtak össze a különféle ellenzéki csoportok, ami előjelezte a Charta 77 megalakulását, amelyet a börtönből szabadulva Jirous azonnal aláírt. Később újra bekapcsolódott a nem hivatalos kulturális életbe, számos szöveget publikált szamizdatban, megírta a Plastic People of the Universe igaz története című próza döntő részét. További börtönbüntetése alatt született meg Magor hattyúdala (Magorovy labutí písně) című verseskötete, amely az újkori cseh költészet legerősebb alkotásai közé tartozik, és amelyért később megkapta a Tom Stoppard-díjat. Az említett szövegek mellett Ivan Martin Jirous számos verseskötetet adott ki, publicisztikai szövegei, esszéi és levelei könyvben is megjelentek. A Lidové noviny ankétján Jirous kétszer is megkapta az év könyve díjat. 2006-ban munkásságáért megkapta a Jaroslav Seifert-díjat. 2011. november 9-én hunyt el Prágában.
Básník, publicista a výtvarný kritik a tzv. spiritus agens – vůdčí duch českého undergroundu. Narodil se v Humpolci, byl známý pod přezdívkou Magor. Proslul především spoluprací s nezávislou rockovou skupinou The Plastic People of the Universe, v době normalizace byl za své politické názory celkem pětkrát vězněn. Studoval kunsthistorii na Filozofické fakultě UK, následně začal pracovat ve čtrnáctideníku Výtvarná práce. Koncem 60. let se nadchl pro rockovou hudbu a v roce 1969 se stal vedoucím legendárních The Plastic People of the Universe (PPU). Od té doby se živil jako dělník. Roku 1973 šel poprvé do vězení: v pražské hospodě zazpíval s kamarády sokolskou píseň, v níž nápěv „žeňte Prusy z Prahy“ vyměnili za aktuální „žeňte Rusy vrahy“. V roce 1975 vydal v samizdatu svou první básnickou sbírku Magorův ranní zpěv. Ve stejné době se na podporu undergroundu vůbec poprvé sjednotily různorodé opoziční skupiny, což předznamenalo vznik Charty 77, kterou Jirous podepsal ihned po propuštění z kriminálu. Později se znovu zapojil do neoficiálního kulturního života, publikoval řadu textů v samizdatu, napsal i podstatnou část prózy Pravdivý příběh Plastic People. Během dalšího věznění ve Valdicích vznikla jeho sbírka Magorovy labutí písně, která patří k nejsilnějším dílům novodobé české poezie a za niž později získal Cenu Toma Stopparda. Vedle zmíněných textů vydal Ivan Martin Jirous řadu básnických sbírek, knižně vyšly jeho publicistické texty, eseje i dopisy. V anketě Lidových novin vyhrál Jirous dvakrát cenu Kniha roku. V roce 2006 mu byla za celoživotní dílo udělena Cena Jaroslava Seiferta. Zemřel 9.listopadu 2011 v Praze.
